Az érzéseidről való gondolkodás hasznos lehet. Segíthet mintákat észrevenni, kiváltó tényezőket felismerni, és jobb válaszokat választani. A gond ott kezdődik, amikor a magyarázat kötelezővé válik. Ilyenkor az elme már nem figyel, hanem teljesít. Ahelyett, hogy közelebb vinne a tapasztalathoz, eltávolít tőle.
Újra és újra más szavakat találsz ugyanarra az érzésre, de valójában nem látsz tisztábban. Elmondod ugyanazt a történetet sokadszor is, mert reméled, hogy a tökéletes mondat végre megkönnyebbülést hoz. Elkezded úgy érezni, hogy teljes elmélet kell arról, miért érzed ezt, mielőtt pihenhetnél, dönthetnél vagy cselekedhetnél. Az eredmény gyakran inkább mentális fáradtság, mint megértés.
A hosszabb reflexiónak továbbra is van helye. Naplózás, terápia és nyugodt beszélgetés mind segíthet, ha az idegrendszer már eléggé lejjebb jött. A kulcskérdés az, hogy a reflexió kapcsolatot hoz-e létre, vagy távolságot. Közelebb visz önmagadhoz, vagy csak mélyebbre visz az elemzésbe?
- A reflexió segíthet, de hurkot is alkothat.
- A túlmagyarázás gyakran nyomást hoz, nem tisztaságot.
- Aktivált állapotban az egyszerűbb megfigyelés gyakran hasznosabb.
- A mélyebb belátás általában akkor segít jobban, ha már valamennyire visszatért a szabályozottság.