Elaludni nem lehet pusztán akarattal. Az olyan kérdések görcsös ismételgetése, mint a „Még mindig ébren vagyok? Hány órám maradt?”, csak tovább fokozhatja az éberséget és a feszültséget.
Ez nem azt jelenti, hogy az alvási nehézség „csak a fejedben van”, és azt sem, hogy egy tökéletes esti rutin minden alvásproblémát megold. Az alvásra hat a szervezet belső időzítése, a nap során felgyülemlő alvásigény, a fény, a különféle szerek, az egészségi állapot, a gyógyszerek, a stressz, a megtanult társítások és a környezet. Ezek a tényezők gyakran együtt hatnak.
Hasznosabb szemlélet, ha nem a ma esti alvást próbálod kikényszeríteni, hanem hosszabb távon alakítod ki az alvást támogató feltételeket.
Stressz, betegség, gyász, utazás, műszakváltás vagy nagyobb életváltozás idején gyakori, hogy átmenetileg rosszabbul alszol. A krónikus álmatlanság, más néven inszomnia, pontosabban körülhatárolt állapot. Az amerikai Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet meghatározása szerint legalább három hónapon át, hetente legalább három éjszakán jelentkező alvási nehézségről van szó, amely megfelelő alvási lehetőség ellenére fennáll, és a nappali életre is hatással van.
A nappali következmények közé tartozhat a fáradtság, az ingerlékenység, a csökkent motiváció, a koncentrációs nehézség vagy a következő éjszaka miatti aggodalom. Idővel az ágyhoz is egyre inkább az ellenőrzés, az erőfeszítés és a csalódás élménye társulhat.
Ezért ritkán segít, ha még több erőfeszítéssel próbálsz elaludni.
Felnőttkori krónikus álmatlanság esetén az inszomnia kognitív viselkedésterápiája (CBT-I) az elsőként ajánlott kezelés. Nem általános alvástanácsok listája, hanem több elemből felépülő, strukturált kezelés. Jellemzően része: