A kiégést gyakran drámai összeomlásként képzeljük el: valaki nem tud felkelni az ágyból, egyik napról a másikra felmond, vagy hirtelen működésképtelenné válik. Ez is megtörténhet, de nem ez az egyetlen lefolyás.
A korábbi szakasz sokszor inkább egyre növekvő súrlódásnak érződik. Több erő kell ahhoz, hogy megnyisd a laptopot. Egy hétköznapi üzenet furcsán megterhelőnek tűnik. Hamarabb elfogy a türelmed, lassabban regenerálódsz, és a munkanap a fejedben még jóval munkaidő után is folytatódik. Lehet, hogy továbbra is tartod a határidőket és kívülről kompetensnek látszol, miközben ehhez egyre többet használsz fel a megmaradt energiádból.
A súrlódás nem diagnózis. Jelzés arra, hogy érdemes közelebbről megnézni, mi történik.
Az Egészségügyi Világszervezet a kiégést munkahelyi jelenségként, nem pedig betegségként határozza meg. Olyan mintázatként írja le, amely a tartósan fennálló, nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz következménye, és három összetevője van:
- energiahiány vagy kimerültség;
- a munkától való nagyobb mentális távolság, illetve a munkával kapcsolatos cinizmus és negativitás;
- csökkent szakmai hatékonyság.
Ez a határ fontos. A hétköznapi nyelvben a „kiégés” szót sokan használják gondozással, tanulással, betegséggel, szülői feladatokkal, diszkriminációval vagy több, egyszerre jelentkező teherrel összefüggő kimerülésre is. Ezek az állapotok lehetnek nagyon súlyosak és megérdemlik a támogatást, de előfordulhat, hogy más magyarázatra és másfajta segítségre van szükség.
Nem minden nehéz hét kiégés. Átmeneti határidős nyomás, egy rosszul átaludt éjszaka, gyász, depresszió, szorongás, gyógyszermellékhatás, vérszegénység, pajzsmirigyprobléma, alvási apnoé és más egészségi állapotok is járhatnak fáradtsággal, koncentrációs nehézséggel, ingerlékenységgel vagy motivációvesztéssel. Egy címke nem helyettesíti a körültekintő kivizsgálást.